A rádiófrekvenciás azonosító (RFID) címkék a mindennapi élet jelentős részét képezik, és a technológia használata folyamatosan növekszik.
Mi is az az RFID?
Az RFID (Radio Frequency Identification) digitális információk (adatok) továbbítására és feldolgozására szolgáló technológia. Az olvasó és egy speciálisan kialakított azonosító / elektronikus címke közötti rádiókommunikáción alapul.
Egy információkat tároló és feldolgozó mikrochipből és egy rádiójeleket fogadó és továbbító antennából áll. Mindegyik saját egyedi sorozatszámmal rendelkezik, és néhány további memóriával is rendelkezik, amelyben információkat is lehet tárolni.
Az adatok olvasásához az olvasó rádiófrekvenciás jelet bocsát ki, amelyen keresztül az azonosító a mikrochipjén tárolt összes információt továbbítja. Leggyakrabban rádióhullámokat használnak magának az azonosítónak a táplálására, saját energiaforrás hiányában.
Esetenként lehetőség van információk ismételt rögzítésére, olvasására, mellyel a technológia lehetséges alkalmazásai tovább bővíthetők.
A rádiófrekvenciás azonosítást mind a helyhez kötött tárgyak címkézésére és azonosítására használják, például az eszközleltárban, mind pedig a mobil tárgyaknál, mint például az üzletben lévő áruk, postai küldemények, állatok megjelölése, valamint beléptetés-ellenőrzés.
A technológia lehetőséget ad a feliratozott objektumok helyének nyomon követésére és kezelésére is. Különleges, de gyakori eset az árulopások elleni technológia alkalmazása az üzletekben.
Mik azok az RFID címkék, és hogyan használják őket?
Az RFID-címkék egyfajta nyomkövető rendszer, amely rádiófrekvenciát használ tárgyak és emberek keresésére, azonosítására, nyomon követésére és kommunikációjára.
Az RFID-címkék lényegében olyan intelligens címkék, amelyek számos információt tárolhatnak a sorozatszámoktól a rövid leírásokig és akár adatoldalakig.
Egyes RFID-címkék kriptográfiai biztonsági funkciókat tartalmaznak a magas szintű ellenőrzés és hitelesítés érdekében. Az RFID-címkéket általában rádiófrekvenciáik alapján azonosítják: alacsony frekvenciájú (LF), nagyfrekvenciás (HF) és ultramagas frekvenciájú (UHF).
- Az LF rendszerek hatótávolsága 30 és 300 KHz között van, olvasási tartománya pedig akár 10 cm. Ezeket a rendszereket gyakrabban használják olyan alkalmazásokban, mint a hozzáférés-vezérlés és az állatállomány-felügyelet.
- A HF rendszerek hatótávolsága 3 és 30 MHz között van, olvasási tartománya pedig 10 cm és 1 m között van. Ezeket a rendszereket gyakran használják elektronikus jegyekhez, fizetésekhez vagy felhasználói élményt nyújtó alkalmazásokhoz.
- Az UHF rendszerek hatótávolsága 300 MHz és 3 GHz között van, olvasási tartományuk pedig akár 12 m. Ezeket a rendszereket használják leggyakrabban a kiskereskedelmi készletek nyomon követésére, parkolóházakra, ajtókra és vagyonkezelésre.
Kétféle RFID-címke létezik: passzív és aktív. A passzív RFID-címkék a leggyakoribbak és nem igényelnek közvetlen rálátást az olvasóra, de sokkal rövidebb az olvasási hatótávolságuk, és kisebbek a méretűek és könnyűek.
A passzív RFID címkék ideálisak az alábbiakra:
- Ellátási lánc és készletkezelés
- Eszköz és személyzet nyomon követése
- Logisztika
- Ipari és gyártási folyamatok követése
- Márkavédelem és hamisítás elleni védelem
- Valós idejű helymeghatározó rendszerek (RTLS) 3D tájolásra nem érzékeny tervezéssel
- Kapu és kerületi beléptetés szabályozás
- Gyógyszerészet és egészségügy
- Szórakozás és utazás
- Ruházat és kiskereskedelem
Az aktív RFID-címkék kevésbé elterjedtek, és saját adót és áramforrást igényelnek. Ezek a címkék általában terjedelmesebbek, masszívabbak, tartósabbak és drágábbak.
Példa az aktív RFID-címkékre az RTLS-hez, az állandó orvosi megfigyeléshez vagy a vidámpark látogatásához használt jeladó.
RFID kontra NFC
A HF RFID, Near Field Communication (NFC) technológia egy részhalmaza köti össze a dolgok internetjét (IoT), és összetettebb, biztonságosabb interakciókhoz használható.
Az NFC-címke és egy tárgy közötti kommunikáció mindkét irányba haladhat, így a mindennapi tárgyak intelligensebbek és megbízhatóbbak. Az NFC a HF-re, a közeli kommunikációra korlátozódik, és egyszerre csak egy NFC-címke szkennelhető.
Az NFC használata hihetetlenül egyszerű, és mivel a legtöbb mobileszköz már NFC-kompatibilis, általában nincs szükség további infrastruktúrára a technológia átvételéhez.